Mindannyian tudjuk, hogy mi a különbség a hivatalos és a tényleges között, főleg napjaink Magyarországában. Ki ne hallotta volna, hogy "négy órára vagyok bejelentve, de nyolcat dolgozom"? És ez még talán az egyik legjobb eset. Tavalyelőtt, mikor dolgozni kezdtem egy új helyen, a munkaadóm pozitívumként kiemelte, hogy annyi időre leszek bejelentve, amennyit dolgozom. Mert ez már számít valamit. Ilyen kisebb-nagyobb csúsztatásokkal és trükkökkel mindenki találkozott már, magyarok vagyunk, hozzászoktunk. A most következő történet viszont nekem sok volt, márpedig én fizetést megtagadó helyeken, közmunkán és a Magyar Postán edzőttem (ahol hivatalosan természetesen minden rendben van, de belülről nézve a szerkezetet, a mai napig nem értem, hogy működhet még egyáltalán).

Szóval, Pécs városában járunk. Forrásom, Szkulszky Izabella személyes tapasztalataira alapozva leírom, milyen is volt az Édesanyák útján,  PTE KK Szülészet és Nőgyógyászati Klinikán takarítóként dolgozni közel egy hónapot, a Raden Quest Kft. alkalmazásában (hogy kik is ők, arra később ki fogok térni).

Az első munkanap a fertőzésveszélyt megelőző oltásokról szólt. Mármint ezeket kellett kiharcolni, mert enélkül Izabella nem volt hajlandó dolgozni. És bár a munkaadói megjegyezték, hogy ezt csak három hónap után szokták beadni (felteszem, a próbaidőt a fertőzések is tiszteletben tartják, más magyarázatot nem látok), azért a takarítók minden egészségügyi oktatást nélkülöző főnőke kénytelen-kelletlen csak beadta Izabellának az elsőt.

A folytatás sem alakult gördülékenyebben. Gumikesztyűt a cég nem biztosított az elvégzendő munkához, azt a takarítóknak a kórháztól kellett kérniük. Mikor ezt megszerezték, kezdődhetett a lényegi munka, a takarítás. Ehhez szinte a végtelenségig higított  tisztítószereket kaptak, melyek alig értek többet egy vizes törlőkendőnél (még egyszer hangsúlyozom, egy kórházról beszélünk). A jelek szerint a Raden Quest Kft. döntéshozói a spórolást, mint szempontot előbbre valónak tartják, mint az elvégzett munka minőségét, melyen jelen esetben akár életek is múlhatnak (senkinek sem kell elmagyarázni, miért fontos egy kórházban a higiénia).

És ahogy a Raden Quest a munkaadói felé nem tanúsított különösebb lojalitást, úgy hiányzott ez a munkavállalóival szemben is. Volt, akit egész egyszerűen csak feketén dolgoztattak. Öltözőt sikerült biztosítaniuk a dolgozóiknak, de zárható szekrény már nem járt mindenkinek (Izabella például egy szatyorban volt kénytelen tartani az utcai ruháját, a szekrény tetején). Aki mégis volt olyan szerencsés, hogy hozzájutott egyhez, még mindig nem örülhetett, ugyanis a helyiséget bezárták, kulcsot pedig senkinek sem adtak. Így aki hozzá akart férni a személyes tárgyaihoz (mobiltelefon, ebéd, pénztárca, miegymás), az kénytelen volt ezeket egy külön táskában egész nap magával hordani.

Mindezek után már senki sem várta, hogy a fizetésekkel minden rendben lesz. És természetesen nem is volt. Habár a szerződésben leírtak szerint a munkabérnek meg kellett érkeznie legkésőbb minden hónap tizedik napjáig, Izabella elmesélt egy alkalmat, mikor egy kollégája a főbérlőjével együtt kérte a főnökét, hogy fizesse ki végre, mert eljött és el is múlt a lakbér ideje. Miután a főbérlő biztosította a főnököt arról, hogy valóban igazat mondd a hölgy, végre sikerült is gazdát cserélnie némi pénznek. Persze nem az összesnek, csak a lakbér összegének. Mindezt bő tíz nappal a munkabér kifizetésének végső határideje után.

Izabella maga sem járt jobban. Miután szóvá tette a főnökének, hogy szeretne fizetést kapni, az úriember csak annyit válaszolt, hogy "ne hisztizzen már a pénzért". Izabella ekkor érezte úgy, hogy eljött a távozás ideje. A pénzét még nem kapta meg, noha több, mint egy hete volt a fizetésnap.

Furcsa, de ez az eset egyetlen olyan szelete, mely talán indokolható. Ma a magyarországi kórházak mintegy két milliárd forinttal tartoznak a különböző takarítócégeknek, melyek emiatt nem tudnak fizetni az alkalmazottaiknak. Eleinte azt hittem, ez a történet is csak egy újabb bizonyítéka lesz az egészségügy válságának, de később kiderült, hogy itt többről van szó.

A fentiek csak egyetlen ember alig több, mint egy hónapnyi tapasztalatait mesélik el. És bár maga a Raden Quest Kft. még új, csupán néhány hónapos, szellemiségének és nagy elődjének történet régre vezethető vissza.

A vs.hu idén februárban már közölt egy cikket a T.O.M. Controll Zrt. tevékenységéről. A cég a Budapesti Corvinus Egyetem takarítására kiírt közbeszerzést nyerte meg, a munkát azonban megkérdőjelezhető minőségben végezte. Szó volt a közterhek fizetésének elmaradásáról, visszatartott fizetésekről és a dolgozók passzolgatásáról három alvállalkozó cég, a Good Work Hungary Kft., a Best Trade Hungary Kft., és a Holistico Advisor Kft. között. A Munkaügyi Bíróság eljárást is indított ellene, egészen pontosan elődje, a TOM Clear Kft ellen, mely jogutódja a korábbi, azonos nevű T.O.M. Controll Kft.-nek. A jelenlegi, BCE-ügyben érintett T.O.M. Controll ma is működő cég.

És, hogy mi a kapcsolat? Közvetlen bizonyítékot még nem találtam rá, de úgy vélem, a Raden Quest egy újabb alvállalkozója a T.O.M. Controll-nak. A dolgozók T.O.M. Controll-os pólót kaptak munkaruhaként, és volt, aki a BCE-ügyben elhíresült Hollistico Advisor Kft-től került a Raden Quest-hez. Ráadásul a két cég székhelye ugyanabban a budapesti utcában van, gyakorlatilag szemben egymással. Ez persze egyáltalán semmit sem bizonyít, de azért könnyen elképzelhető, hogy a hasonló területen dolgozó vállalkozók, akik két perc sétányira vezetnek irodát egymástól, ismerjék is egymást.

Mind a kórháztól, mind a T.O.M. Controll-tól kértem felvilágosítást, vagy legalább egy elérhetőséget a Raden Quest-hez, de mindeddig egyik féltől sem kaptam választ, maga a Raden pedig nem rendelkezik saját honlappal vagy elérhetőséggel. Amint sikerül utolérnem valakit, aki érdemben is tudna válaszolni néhány kérdésemre, a válaszokat is meg fogom itt osztani.

Addig is lássuk, mi az, amit tudunk. Létezik ma Magyarországon egy cég, a T.O.M. Controll Zrt., mely abban a két üzletágban tevékenykedik, melyben a NAV felmérése szerint a legmagasabb az adócsalások száma: az intézménytakarításban és az őrző-védő területen. Annak ellenére létezik ez a vállalat, hogy a múltban már vizsgálták a tevékenységét. Nem tisztem felülvizsgálni a törvényeinket, de nem kell jogásznak lennem ahhoz, hogy lássam, ez a dolog így nincs rendben.

Létezik továbbá a Raden Quest nevű társaság, akik szoros kapcsolatban állnak a fent említett T.O.M. Controll-al. Ők a munkájuk során, valószínűleg anyagi megfontolásokból figyelmen kívül hagynak olyan szempontokat, mint a dolgozóik bérének kifizetése és az ők, valamint egy komplett gyerekkórház betegeinek egészsége. Mert ma, Magyarországon megteheti ezt egy cég, megteheti, hogy felnőttek és gyermekek életét kockáztatja a nagyobb bevétel érdekében. Az emberek félnek, nem mernek beszélni, nem mernek a sarkukra állni. Mindenkinek kell a munka, kell a pénz, még ha kevés is, és rendszertelenül is érkezik. Napjainkban egy munkaadó szinte bármit megengedhet magának, mert a szegénység olyan méreteket öltött Magyarországon, hogy bármilyen cég bármelyik rabszolgamunkájára túljelentkezés van. Én magam is hordtam nehéz táskát, áztam az esőben, hóban postásként, havi 70 000 forintért. Tudom, milyen érzés, mikor semmid sincs, de még azt is félted.

Nekem mindössze három napnyi nyomozásba került mindezt összeszedni a két cégről. Nincsenek komoly erőforrásaim, nem tudok pénzt áldozni a mélyebb összefüggések felderítésére. De remélem valaki, aki képes erre, kezébe veszi az ügyet és minél hamarabb leállítja a Raden Quest tevékenységét.