Mivel éppen ettől hangos a magyar média, nyilván mindenki hallotta, hogy egy bizonyos Bayer Zsolt úr múlt héten Lázár Jánostól állami kitüntetést, röviden lovagkeresztet kapott. Amennyire én tudom, minden jeles nemzeti ünnepünkön osztanak ki néhányat ebből vagy a hasonló érdemrendekből, évente valószínűleg legalább 1-2 tucatnyit, én mégsem láttam még akkora felháborodást ezügyben, mint most.

Lássuk, miért. Bevallom, annak ellenére, hogy igyekszem nyomon követni a híreket, összességében Magyarország és a nagyvilág eseményeit, Bayer Zsolt neve eddig elkerülte a figyelmem. Ez őt nem, mindössze engem minősít: figyelmetlen voltam, Bayer úr hangja elveszett a hasonló hangok tömkelegében, amikkel napról napra találkozom az interneten. Most viszont, felfigyelve a már-már médiahisztibe torkolló híradásokra, utánanéztem az úriembernek és munkásságának.

Találtam egy blogot, ami jó kiindulási alapnak tűnt, és olvasgatni kezdtem. Nagyon hamar megértettem, miért kezdték el a korábbi kitüntetettek visszaadni a lovagkeresztet, mondván, hogy semmiféle közösséget nem hajlandóak vállalni a frissen honorált Bayerrel. Eddig a pillanatig összesen 44-en adták vissza valamilyen állami kitüntetésüket, de nem hiszem, hogy ez lesz a végleges szám, főleg, ha azt veszem alapul, hogy ma reggel mindössze 14 volt az így tiltakozók száma.

Nekem nincs lovagkeresztem, amit visszaadhatnék, de én is Zsolt vagyok, arról szívesen lemondanék, hogy ne lehessek összefüggésbe hozható Bayer úrral. Szeretnék elvonatkoztatni Bayer Zsolt nyilvánvaló és sokszor hangoztatott politikai elköteleződésétől, ugyanis nem kell ahhoz Fideszesnek lenni, hogy valaki gyökér legyen, erre nap mint nap látunk bizonyítékokat. Hovatovább még csak nem is ez a legvisszatetszőbb pontja a kérdésnek, a politikai beállítottság mindenkinek a sajátja, privát magánügye, illetve, ha úgy látja jónak, a szólásszabadságot használva hirdethető meggyőződése.

Ha már itt tartunk, és szóba került a szólásszabadság, meg kell említeni, hogy Bayer véleménye is egy vélemény, amit tényleg joga van hangoztatni. A demokrácia szépsége, hogy mindenki szabadon lehet hülye.

És Bayer Zsolt él ezzel a joggal, sőt, ennek a jognak él. Blogjában egymást érik a migránsellenes és rasszista megnyilvánulások (melyek formailag legtöbbször csak vélemények, mások által létrehozott cikkekre és tartalmakra reflektálások, nem igazán saját kontentek). Kommentelőit sem kíméli: én azt hittem, én vagyok olykor kemény az enyémekkel, de ő vígan küldi el őket a kurva anyjukba. Véleménye markáns és meglepő: Ferenc pápa Bayer úr olvasatában vagy a saját posztjának betöltésére alkalmatlan demens vénember, vagy egyszerű gazember, Donald Trump békére vágyó, jó elnökjelölt, a fél világ rohadt geci, a migráns automatikusan terrorista, Angela Merkel “sötét és egyre kiszámíthatatlanabb szörny, Európa sírásója”, és így tovább.

Az RTL Klub megkereste Bayer urat, aki azt nyilatkozta, nem érti, miért adják vissza emberek a kitüntetéseiket, ő nem látja az összefüggést, így az okot, és különben is, az őt ért támadások csak a szövegkörnyezetből kiragadott, kontextusukat vesztett sorok idézései, melyek alapján nem lehet őt megítélni. Ezt a kitüntetést adó kormány is így gondolja, szerintük Bayer Zsolt munkásságában több a pozitív elem, mint a hiba, így megérdemelten kapott lovagkeresztet.

Az ítélet: Bayer Zsolt vállalhatatlan stílusban közli sokszor megalapozatlan és ostoba véleményét, teljesen figyelmen kívül hagyva az írói felelősségvállalás kérdését (rosszabb esetben tényleg komolyan gondolva mindazt, amit leír). Aki ugyanis véleményt közöl, klaviatúrát vagy tollat ragad, alkot, fest, rajzol énekel vagy ír, tesz bármit, annak kötelessége megpróbálni jobbá tenni a világot. Minden alkotásnak ez az alapja. Ha csak arra vagy képes, kedves lovagkeresztes uram, hogy az írásaiddal napról napra egy kicsivel sötétebb és rosszabb hellyé tedd a világot, inkább hallgass, így is túl sok van belőled.