Akkor szemezgessünk csak kicsit az elmúlt durván 12 óra híreiből. Szóval, aki nem tudná (vagyis aki egy kő alatt él), tegnap volt Nagy-Britanniában a Brexit-népszavazás, mely során a brit állampolgárok eldönthették, hogy az Európai Unióban kívánnak-e maradni. Mára virradóra arra a jó hírre kelhettünk, hogy 52-48 arányban győztek a kilépéspártiak. Ennek hallatára a font 30 éves mélypontra zuhant, David Cameron miniszterelnök a lemondását fontolgatja (maradj a helyeden, te gyáva, és edd meg, amit főztél!), egy vállalat máris költözteti ki Londonból az irodáit (nem kell nektek az a 2000 munkahely, kedves britek, ugye?), az írek és a skótok a brit unióból való kilépéssel fenyegetőznek (mondjuk mikor nem?) a kilépésre szavazók döbbenten állnak az események előtt, a szavazás után 250%-al megnőtt a "mi történik, ha kilépünk az EU-ból"-google-keresések száma (de miért utána?!), Boris Johnson meg, az egész Brexit fő szószólója hirtelen nem is siettetné annyira a kilépést… Wait, what? Itt mindenkinek elment a józan esze? Nem kérdés többé, honnan szedte a Monthy Phyton az ötleteit. Csak így kimentek az utcára, körülnéztek, éééééés... Brian élete.

Oké, nézzétek, én eleget dolgoztam britekkel, és találkoztam egy-két fura figurával. Még azt sem mondhatnám, hogy meglepett ez az egész, sejtettem, hogy még ehhez is elég hülyék, noha nagyon erősen reméltem, hogy mégsem.. Az sem volt kérdés, hogy Boris sokkal inkább a Cameron székére való fogfájását akarta enyhíteni ezzel az egésszel, mintsem szenvedő nemzeti önérzetét (és ha Cameron lemond, Johnson tényleg esélyes a címre [update: közben most látom, lemondott). De akkor hadd mondjam meg, én mit látok: “Srácok, van ez a kérdés, arról van szó, hogy maradjon-e minden a régi, működő kerékvágásban, vagy inkább lőjük-e fejbe a gazdaságunkat, tegyük tönkre a gyerekeink jövőjét és a saját életünket? Szóval, az utóbbi? Oké, csináljuk, mi baj lehet belőle?”. Szóval itt tartunk.

De azért még nincs minden veszve. A sötétség végtelennek tetsző mezején némi fényt látok megcsillanni. Vannak józan hangok. Van egy kezdeményezés egy új népszavazásra. Sokakat valószínűleg megijesztett, hogy a pénzük hirtelen olyan keveset ér, amilyen keveset már nagyon régen ért. Kedden tüntetés lesz a Trafalgar Squere-en, és én valószínűleg ott leszek. Most úgy tűnik, mintha hirtelen mindenki a megoldást keresné, amivel elkerülhető a közelgő katasztrófa. Szívből remélem, hogy megtalálják, mindenki érdekében. Úgy értem, ezt nem akarhatják. Darabokra szakad az országuk, összeomlik a gazdaságuk, és mindezt azért, mert képtelenek időben utána nézni annak, amiről szavaznak? Ez még viccnek is rossz. Kell, hogy legyen más megoldás. Ami történt, egyszerűen vállalhatatlan. Ha ez az egész nem lenne ennyire tragikus, azt mondanám, a britek végleg röhejessé tették magukat. Sőt, ez igaz is, de képtelen vagyok elhinni azt, hogy a világ egyik legerősebb és legbefolyásosabb országa elfogad egy ilyen alapokon nyugvó, nyilvánvalóan rossz döntést.

Szóval helyzetjelentés Londonból: lesújtva, de óvatosan bizakodva várom a fejleményeket.