Nem egészen 24 órával azután, hogy egy Kevin James Loibl nevű férfi halálosan megsebesítette Christina Grimmie énekesnőt, újabb lövések dördültek Orlando városában. A célpont ezúttal a Pulse Club nevű melegbár volt, a támadó pedig Omar Mateen, aki a híresztelésekkkel ellentétben nem volt vallási fanatikus, sem tagja az Iszlám Állam nevű terrorszervezetnek (mely ennek dacára magára vállalta a terrortámadást). A lövöldözés a legsúlyosabb terrorakció volt a szeptember 11.-i óta, és a legtöbb áldozatot követelő lövöldözés az Egyesült államok történetében. Sajtóértesülések szerint 50 halottról és 53 sebesültről beszélhetünk. Mind Loibl, mind Mateen halottak: előbbi Christina Grimmie testvérével való dulakodás közben vesztette életét, utóbbival a rendőrök végeztek.

Ezek a tények, melyeket biztosan tudunk. Egyelőre nincs bizonyítható kapcsolat a két támadás között, még ha én magam szokatlan és kissé túl nagy véletlennek is tartanám, ha nem lenne.

Amit érzek, az nem a düh, nem az elkeseredettség, és még csak nem is a félelem. Hanem a fásultság. Mikor lesz már vége? Vége lesz egyáltalán valaha? Le lehet győzni az Iszlám Államot és szimpatizánsait, vagy olyanok, mint a legendabeli hidra, melynek ha egy fejét levágják, kettő nő a helyébe? Nem tudom. És már nagyon, de nagyon elegem van.

Azonban talán pont ez a fásultság és a harag hiánya az, ami ad egy kis távolságot és rálátást nekem a történtekre. Így oda tudok figyelni mindarra, amire dühösen nem tudnék. Kérdések merülnek fel bennem.

Minden ilyen eset után videók jelennek meg hírportálokon. Videók, melyeket csak erős idegzetűeknek ajánlanak, melyeken emberek halnak meg. És felteszem a kérdést: szabad ezt? Hol van a határa a szólásszabadságnak, és hol kezdődik a kegyeletsértés? Én biztosan nem akarnám, hogy a szeretteim vagy idegenek végignézzék a halálomat. Hiába a kitakart arcok, ez véleményem szerint akkor is az emberi és személyiségi jogok súlyos sárba tiprása. Ha jogilag nem is, erkölcsileg mindenképp. Ha már halálunk idejét és körülményeit nem is választhatjuk meg, legalább a méltóságunk hadd maradjon a miénk.

Egy másik gondolat, mely bennem felmerült: az áldozatok zöme nyilván meleg volt, és a támadó is saját homofóbiája miatt választotta ezt a helyszínt. Egyrészt íme Morgan Freeman véleménye: “I hate the word homophobia. It's not a phobia. You are not scared. You're an asshole.” (Vagyis: “Utálom a homofóbia szót. Ez nem egy fóbia. Te nem félsz. Te egy seggfej vagy.”). Ezzel tökéletesen egyet tudok érteni. Másrészt viszont… Előkerültek a szívárvány színei, mindenki a melegek ellen elkövetett támadásról beszél. Ez igaz, így történt, cáfolhatatlan. De ők elsősorban emberek voltak. Emberek voltak, melegek, fehérek, feketék, ki tudja, hányfélék, de nem is számít. Itt most nem az az igazán fontos, hogy melegek haltak meg, ha ezt hangsúlyozzuk, bizonyos értelemben pont Mateen-t igazoljuk, az ő tettét tesszük azzá, aminek ő szánta. Nem. Itt emberek haltak meg.

Felmerül a fegyvertartás korlátozása is, mint minden ilyen esetben. Mateen néhány nappal a támadás előtt legálisan vásárolta a fegyvert, amivel gyilkolt. Vannak hangok, akik rögtön a rendszert hibáztatják (például Hillary Clinton elnökjelölté, aki csak azért nem kapja meg a legundorítóbb politikaitőke-nyerészkedő kétes címét, mert létezik egy Donald Trump nevű ember is, meg mert részint igaza volt, még ha ezt most felhozni visszatetsző is volt a részéről). Mint mondani szokták, a fegyver nem öl embert. Emberek ölnek embereket. Egyetértek-e a szabad fegyverviselés jogával? Egy frászt. Egyetértek-e azzal, hogy mindenkinek alkotmányos joga megvédeni önmaga és szerettei testi épségét, akár fegyverrel is? Még szép. Ez nem minden létező világok legjobbika. Fegyverre szükség van. Mi a megoldás? A fegyver mibenléte. Ne adjunk gyilkos fegyvereket boldog-boldogtalannak. Adjunk nekik olyat, amivel megvédhetik magukat, de amivel nem lehet gyilkolni. Nyilvánvalóan súlyos korlátozásokra van szükség.

És akkor jöjjön a politika. Hillary Clinton részvétét fejezte ki az áldozatok családjainak, ahogy Obama elnök, Vlagyimir Putyin meg nagyjából mindenki, akinek ilyenkor ez a dolga. Donald Trump, médiamágnás-celebből lett republikánus jelölt úgy döntött, inkább most is kitűnik a tömegből. Először csak egy gyors kis uszítást közölt, amiben iszlám terrorizmusra hivatkozott, majd később köszönettel fogadta a gratulációkat, melyek szerint igaza volt, mikor kampányában az iszlamizmust a terrorizmussal azonosította, és felhívta támogatói figyelmét, önzetlennek szánt gesztussal, hogy itt most nem ő van a középpontban, még ha igaza is volt. Na idefigyelj, te narancssárga hajú szociopata: emberek haltak meg! Még ha egy utolsó, gyökér rasszista is vagy (márpedig minden jel szerint az vagy), akkor is próbálj meg úgy nagyjából emberként viselkedni, legalább ilyenkor. #dontvotetrump